2009. május 1., péntek

Hagyaték - Moştenire

Ezt a terítőt nem rég kaptam az anyukámtól, mondván, hogy engem illet. Valamikor az 1930-as ávekben szőtte az anyai nagyanyám testvére. Saját termesztésű lenből, ő maga fonta a lent fonallá és ő is szőtte és rojtozta. Valami csodaszép, rengeteg munka lehetett vele. Az aki szőtte még akkoriban meg is halt fiatalon és így a nagymamámé lett akinek az anyukám volt az egyedüli lánya (nagymamám is már lassan 30 éve nincs köztünk) , és mivel nekem is csak öcséim vannak így az Anyukám azt mondta ez az én örökségem.


Această faţă de masă a fost făcută de sora bunicii mele din partea mamei încă în ani 1930. Ea a murit încă înaitea războiului mondial, faţa de masă a ajuns la bunică mea. La mama în familie ea era singura fată, deci ea a moştenit de la mama ei această ţesătură. La noi în familie şi eu sînt singura fată, mai am doi fraţi, deci mama mea mi-o dat-o mie, spunând că mie mi se cuvine. Faţa de masă este făcută de sora bunicii de la semănatul inului până la confecţionatul franjurilor. Este ceva minune, nu ştiu cum a avut atâta răbdare să facă o lucrare atât de frumoasă.

4 megjegyzés:

amilgade írta...

ÓÓó, már olvasás közben éreztem, hogy feláll a szőr a kezemen. Ez olyan szép és megható! Boldog lehetsz, hogy ilyen örökséged van!

mammka írta...

Ez aztán az igazi kincs!!!!Érezheted rajta a készítő kezenyomát!

Alexandra írta...

Ce frumos, si ce bine ca s-a pastrat in familie.

Csilla írta...

Tényleg úgy van ahogy írjátok, érezni rajta az idő ízét.Hihetelen, hogy majdnem 100 éves darab.

Si eu o admir frumusetea.
Nu era mult folosita, s-a pastrat in dulap. Am o multime de prosoape de bucatarie tesute de bunica mea, sin in natural, nu asa alb.