Lagzi - Nunta

Tartozom egy bejegyzéssel a lagziról.
Kezdem az elején, hogy sikerült megcsináltatni Lillának is az útlevelet. És most had hőzöngjek itt egy kicsit. Nem lehetett neki csak egy éves útlevelet csináltani, mert rövid volt az idő és a normál 3 éves az 2 hét, nekünk meg ugye csak egy hetünk volt. Itt nálunk egy három évre szóló útlevél kb 17500 forintba jön ki, míg mint megtudtam ugyan ez Magyarországon 2500 ft, enyhén szólva is ez rablás a román állam részéről.
Az útlevél osztályon nagyon kedvesek voltak, csak éppen nem mondták, hogy ne azt írjuk be, hogy ellopták mert akkor ha nem itthol történt le kell fordíttatni a jegyzőkönyvet ami kb 7400 ft, ha azt mondjuk, hogy elvesztettük akkor megusszuk egy kb 2500 forintos büntetéssel (ezt már csak akkor mondták mikor mentünk intészkedni és már meg volt a fordítás). Amúgy meg az egy évre szóló útlevélnek is a díja is kb 14000 ft és csak egy évig jó.
Amúgy meg mindkét ország rendőségében pozítivan csalódtam, kedvesek és segitőkészek voltak.
A lagzi előtti héten sikerült megfázzak és bár szorgalmasan kezeltem magam (inhalálás, forró, sósvízes lábfürdő, lórugásnyi coldrex ( egy tasak 1000mg paracetamol) - innyire nem is szoktam lelkiismeretesen kezelni magam), mégis nem lettem túl jól szombatra. Hideg is lett a hétvégére, nekem meg mint látjátok a képeket elég vékonyka ruhám volt (nem számitottam sem a hidegre sem arra, hogy egy széllel bélet kertvendéglőbel lesz a mulatság - fent volt nádfedele oldalt meg erre a napra bevonták valami fóliával és estére hősugrázót is beszereztek, de mégsem olyan volt mintha egy zárt helyen let volna). Olyan idő volt mint márciusban, abszolut nem májusi. Még napközben egész jól voltam, ki-ki sütött a nap is, de estére kegyetlenül elkezdtem fázni, volt egy kardim azt felvettem és mindkét kendőt (a citront is és a gailt is) a nyakamba tekertem. Éjjelre sikerült be is lázasodnom,fogalmam sincs mennyi volt az este folyamán de hajnalra mire ágyba kerültem (fel negy) 38,2 volt. Én aki nem is tudom hány éve de legalább 15 de lehet 20 is, hogy nem voltam ilyen lázas most totál kiütődtem ettől a náthától, nekem a 37,2 is már láz (ennyi volt a kórházban mikor Lillát szültem - ott is megfáztam, a normál testhőm 36 fok körül van, kétszer mérik, hogy értékelhető legyen, a vérnyomsásom színtén :D). Az ottaniaknak a java is haza ment átöltözni, volt aki télikabátban volt, de nekem nem volt más, nem ilyen időre készültem és azt sem tudtam, hogy ilyen nyított helyen leszünk (igaz ami ruhám ilyen alkalomra jó, nem igen jön már rám- jó pár éve voltunk utóljára lagziban, akkor vagy 3 kilóval kevesebb voltam).
Szóval bár amúgy egész jó lagzi let volna de így nem nagyon volt egy kellemes esemény a számomra, de eltelt és túl lettünk rajta. Aki kicsit ismer tudja, hogy engem nem szokott így ledönteni a nátha és nem is síránkozom ennyit, ez most valami elvetemült változat volt. Na akkor most jól kisírtam magam (most már jól vagyok a sebek is elmúltak az orromról, nem látszott az orrom olyan sebes volt - mehettem volna a vasorrú bába szépség versenyre :D)
Lilla tündéri volt, tökéletesen teljesítette a szerepét, szépen vitte a gyűrűpárnát,nagyon büszke voltam rá. Tündökölt a figyelem középpontjában, volt csodás csokra, mesés ruhája (amit anyum varrt, meg az enyémet is) és a kardija is elkészült (erről egy másik posztban írok). A rucija meg nagyon hasonlitott a királyi lagzni levő koszorús lányka ruhájához (volt ott is egy ilyen korú kis koszorúslány), tényleg olyan volt benne mint egy kis királylány... és nem is vagyok elfogult, á nem :D
Amúgy meg egyforma anyagból (vajszínű) készült mindettőnk ruhája, az enyém újjanélküli, erőssen felszabott vállal, mell alatt betéttel aztán húzott szoknya résszel, de igazándiból nem tudtam megmutatni milyen szép is volt, nem ilyen időjárásra volt varrva.
Készültem kis táskákat varrni de sajna nem volt időm már rájuk, viszont a Lilla hajában a kis organza virágot én készítettem.
Hoztam neket egy halom képet is.






Vă sunt datoare cu o postare despre nuntă.
Îcep cu povestea despre paşaport. Până las urmăam reuşit să facem paşaport pentru Lilla, e valabil doar un an (cea valabilă trei ani se face în două săptămâni şi noi aveam la dispoziţie doar o săptămână) si costa 216 lei (cea pentru 3 costă 276). Încă sunt tare revoltată pentru jaful ce face statul român legat de paşaport, la noi un paşaport pentru trei ani costă aşa cum am spus 276 lei acelaş paşaport dincolo de graniţă costă doar 39 lei (da aţi citit bine costă de 7 (şapte) ori mai mult al nostru). E chiar revoltător.
Am rămas surprinsă pozitiv de comportamentul poliţiilor ambelor ţării, şi la noi şi la unguri erau amabili şi ajutătorori, era o surpriză plăcută. Cei de la noi de la paşapoarte erau amabili, numai uitau să ne spună să nu declarăm furt la schimbarea paşaportului pentru că aşa avem de făcut şi traducerea procesului verbal (care a costat 113 lei - 3 pagini cu legalizare cu tot) ci să spunem că l-am pierdut că aşa ne dă o amendă de aprox 40 lei şi cu asta am şi scăpat. asta ne spunea doar doamna care făcea poză la fetiţa, deci anul acesta am luat două paşapoarte pentru ea, cu cost total de 605 lei, cam scump...
buletinele noaste s-au făcut aici la noi în comună şi erau gata foarte repede, marţi am depus actele, joi dimineaţa aveam deja în mână noile buletine.
În săptămâna nunţi am reuşit să mă răcesc, şi cu toate că de data asta am fost foarte cuminte (mi-am făcut inhalare, băiţă pentru picioare cu sare, am luat coldrex maxgrip, cea cu 1000 mg de paracetamol) tot nu m-am făcut bine până vineri.
Şi vremea s-a răcit destul de mult şi aşa cum vedeţi în poze eu aveam o rochiţă destul de subţirică, nu m-am pregătit pentru aşa vreme de martie, eu speram că va fi vreme de mai, că doar era 7 mai, şi nu m-am pregătit nici că nunta va fi la un restaurant , defapt terasă, care are doar acoperiş din nuele, partea laterală era doar pentru acestă seara învelită cu ceva nylon şi au mai pus şi ceva "candelabre stâlp" care funcţionau cu gaz şi făceau puţin cald. Încă ziua nu era bai, că a mai ieşit şi soarele dar seara îmi era tare frig. Aveam un cardigan care am luat-o pe mine şi am pus ambele şaluri (citronul din mohair şi gail-ul din lână) la gât şi pe umăr, dar tot îmi era frig, nu aveam altă haină numai blugi cu ce m-am dus, şi la o nuntă tot nu te duci în blugi. Nic nu prea aveam ce să duc mai gros că nu prea am că n-am fost lşa nuntă de ani buni şi când am fost era vara şi era cald, cu 20 de grade noaptea. Mi-am făcut şi febră, eu care nu am avut de minim 10 ani dar poate şi 20 aşa febră. Eu când am deja 37,2 am deja febră (atât aveam în spital când am născut-o pe Lilla - şi atunci m-am răcit), la mine normalul este în jur de 36 de grade , şi atunci dacă îl măsor de două ori :D la fel şi tensiunea, în a opta lună mi-a măsurat-o de două ori a crezut că s-a stricat aparatul, a şi spus asistenta că eu nu trăiesc nu am temperatură şi nici tensiune :D) La ora 3,30 când ne-am pus în pat măsuram 38,2, dar poate în timpul nopţi era şi mai mult. Şi noi nu putea să ne ducem acasă pentru că eram naşi miresei. Cei de acolo se duceau acasă şi se schimbau în haine calde, erau musafiri şi în paltoane de iarnă... serios.
Deci puteam să ne simţim şi bine dar aşa nu prea aveam chef de distracţie, dar a trecut şi asta. cine mă cunoşte puţin ştie că nu sunt genul care se plânge de o răceală sau se lasă dărămată de o răceală, dar asta pare a fi fost una mai agresivă. Dar deja mă simt bine.
Lilla era domnişioara de onoare şi erau tare mândră de ea că aşa frumos ducea perniţa cu inele la starea civilă. era în centrul atenţiei şi se profita din plin de asta, avea şi un buchet minunat. În rochiţa ei minunată (din acelaş material, de culoarea untului, ca şi a mea, ambele cusute de mama mea) arăta ca o prinţesă. La nunta regală din 29 aprilie era o domnişoară de onare de vârsta lui Lilla şi avea rochiţă asemănătoare ( nu după aceea am făcut, era gata de Paşti), era ca o prinţesă, şi eu nici nu sunt părtinitoare, ah nu... :D. Pe drum am reuşit să-i ntermin şi boleroul, despre care scriu în următoarea postare.
Am vrut să ne cos şi nişte poşetuţe, dar n-aveam timp, doar floricica de organza din părul lui Lilla era făcută de mine.
V-am adus şi o mulţime de poze...