2009. március 16., hétfő

Megjöttünk

Köszönöm szépen a bátorító szavakat itt is meg privát e-mailben is, kedvesek vagytok. Megjöttünk, nem kellett bent maradnunk. Az oka annak, ami miatt a kislányom el van maradva mozgásban annak tudható be, hogy születése előtt egy héttel kiderült, hogy folyadékkal van megtelve mindkét tüdeje, és nem is időre született, a 37. héten szültem meg őt. Ezért Kolozsváron születet és bár azonnal lélegeztették balonnal meg kézzel, és aztán került is lélegeztető gépre, volt egy minimális oxigén hiánya, ami az agyanak a mozgás kordinációját érintette kismértékben. Csinálunk egy gyógytornát vele már egy éve és ennek köszönhetően már csak vagy 4 hónappal van elmaradva a társaitól, héthónaposan kezdet forgolódni, egyévesen indult el négykézláb mászni, és vagy két hete tesz meg pár lépést egyedül ha a közelben tud. Itt Szatmáron is meg most Kolozsváron is azt mondták, be fogja hozni a lemaradást, csak csinálni kell tovább a terápiát, és később is figyelni kell a gerincét főleg ha majd elkezd nőlni nagyon. Szóval nem kell aggódni, csak kitartóan kell tornázni amit kicsim nagyon utál. Egyébként állandóan mozgásban van, úgy közlekedik négykézláb mint a szélvész amióta rájött, hogy az milyen klassz dolog, amiért egyébként szintén hónapokig tornáztunk. Biztos így lesz a járással is, már csak kicsi idő és elindul egyedül. Februárban még csak néha sétál egykézen vezetve, most már elég stabilan közledik, meg is áll kis időre egyedül és ha 3 lépésre leteszem velem szemben szépen oda jön fogódzás nélkül.
Ma hajnali fél ötkor keltettem és indultunk is azonnal, de csak fél hatkor aludt vissza megint és akkor is csak 45 percre. Sajnos a klinikán nem adtak pontos időpontot így rengeteget vártunk. Bár féltízre ott voltunk de három után kerültünk be a doktornőhöz. Lilla már nagyon nagyon elcsigázott volt. Hamar végeztünk és egyből indultunk is vissza, alig jöttünk egy utcát ő már aludt is és aludt két és fél órát, csak hát az gyerekülésben nem úgy alszik mint itthol a kiságyban. Este félnyolcra értünk haza és már nyolckor le is tettük aludni. Ma napközben nem volt megint lázas, de most estére megint volt egy pici hőemelkedése, de ez lehet a fáradtságtól is meg attól is, hogy megint jön a foga.
Szóval megjártunk. A lényge az, hogy jó a terápia amit csinálunk, látszik a haszna (már tavaly az első alkalom után látszott egyébként, Vojta terápit csinálunk) és úgyan így kell tovább csinálni amit teljesen helyre nem jön.
Lassan megyek aludni ez a nap mindőnket megviselt, ránk fér az alvás.
Mutatok most róla egy decemberi képet, ami nekem a kedvencem.

4 megjegyzés:

Gabessz írta...

Kívánok nektek minden jót, ne aggódjatok mert minden rendbe jön! Az én kicsilányom születési rendellenesség nélkül is még a mászókorszakát éli, fogószkodva már lépeget és most tanul egyedül felállni, 16 hónapos múlt. A nagyobbik is későn indult el, szinte másfél éves koráig mászott.
Tetszik a blogod, véletlenül találtam rá, bár én csak nézelődök, varrni nem tudok, kötni is már nagyon rég nem kötöttem, de tetszik minden ami kreatív. Még jövök majd erre!

gubike írta...

Naná, hogy ez az egyik kedvenc fotód :-) ! Hiszen kiköpött TE itt a leányzó!
Drukkolok, sok kitartást kivánok a gyakorlatokhoz, ahhoz, hogy tudj mindig következetes lenni. Könyörtelenségnek és kegyetlenségnek tűnik gyakran, de nagy szeretettel és kedvességgel kisérve a szigorúság is elfogadható.

katafolt írta...

Örvendek,hogy rendben megjártátok,a kicsi egy tündér :-)Tudom,milyen nehéz a torna,a nővérem néha úgy tornáztatta a lányát,hogy időnként mindketten sírtak...viszont tényleg látványosan fejlődött tőle.

Csilla írta...

Köszönöm lányok a biztató szavakat. Nálunk is volt, hogy én is sírtam közben, de már megszoktuk és van, hogy ő sem sír (főleg ha itt van az apuja is és eltereli a figyelmét).Amúgy meg már csak naponta egyszer egy gyakorlatból kell négyet csinálnicsinálni (volt, hogy naponta háromszor 4 gyakorlatból kellet négyet)
Gabi, igen van aki később indul el, én is amúgy, de nálunk baj is volt. Egyébként minnél többet mászik annál jobb, a mászás elég fontos. Gyere majd még, szívesen látlak itt is meg a weblapon is (címe a saját oldalaknál).
Gubike! Nekem nem is tünt föl, hogy ezen a képen annyira hasonlit rám, csak úgy szimplán szeretem ezt a képet, olyan bájos rajta, kis ifjú hölgyike :-). Van a neten egy progi és aszerint kb fele-fele apja és én, kevesen merik kategórikusan egyikőnkre hasonlítani annyira koktél a kiscsaj :-)
Katafolt, köszi a bókot Lilla nevében, és persze a bátorítást is.