Lilla jár egyedül! - Lilla umblă singură!

Az, hogy egy 19 hónapos gyerek jár, általában nem nagy dolog, de nálunk igen. Sokan már tudják, hogy szegénykém elég nehéz kezdéssel inditotta az életét és ezért el van maradva mozgásban a kortársaitól. Már egy éve csináljuk vele a vojta terápiát, amit ő nagyon utál, mondjuk mi sem imádjuk, de muszáj csinálni mert használ. Már a multkoriban mendegélt bent a szobának egy-két lépést, de aztán jó pár hétig szünet volt. Szombaton a francia ágyon elkezdett járni. Hogy miért pont ott szeret ahol a legingoványosabb a talaj nem tudom, de egy este vagy húszor megtette az utat az ágy egyik végéből a másikba. Ezt még vasárnap is gyakorolta, de máshol nem volt hajlandó elengedni a kezünket és egyedül menni. Ma aztán kint az udvaron is gyakoroltunk, ott is ment már kb 4-5 métert. Délután a játszótéren is elkezdet menni pár métereket, persze amikor volt célja és így elfelejtette, hogy nincs a kapaszkodó. Szóval tudna ő bárhol menni, ha nem jutna eszébe, hogy félni is lehet, mert akkor megtorpan és keresi a kezünket.
Annyira örülünk, hogy végre csak elindul.
Beszédben si fejlődik lassan, sok szóból mondja az első két betűt, de ma pl érthetően mondta, hogy hinta, mert nagyon örült hogy hintázhat. Na és este amikor lefekvéshez kapja tejet akkor ha meglátja a cumiüvegét, mondja, hogy tej.
Az utóbbi időbe sokat fejlődött. Ha tartjuk neki, nagyon ügyesen iszik pohárból, egy csep sem megy mellé. Ha mondom, hogy megyünk sétálni, megy és hozza a cipőjét, kabátkáját. Némi segítséggel egyedül felmászik a csúszdára és aztán nagyon tetszik neki ahogy lecsúszik.
Szegénykémnek már nem is három, hanem már négy foga jön egyszerre, mikor milyen intenzitással.
Nálunk az előszöbában a lépcső mellett van egy majdnem földig érő tükör. Már vagy két hete rákapott arra, hogy amikor ül és várja, hogy felhúzzuk a cipőjét cuppanós puszit ad magának a tükörben. Na ez engem nagyon mulattat.
Azt hiszem ennyi lesz a beszámoló az én kis tündérkémről. Remélem nem untátok a mai sok Lillás beszámolót.



Este adevărat că nu este nimic senzaţional în faptul că un copil de 19 luni umblă singur, dar la noi lucrurile stau altfel. Ea avea un start greu în viaţă şi este rămasă în urmă cu mişcarea. Deja de un an facem cu ea terapia vojta, pe careo urâşte, nici mie nu-mi place, dar ce să fac, trebuie să facem, pentru că se văd rezultatele. Cam de o lună începea să facă câţiva paşi în camera ei, dar apoi pauză. Sămbâta pe patul nostru a început să meargă. Chiar nu înţeleg de ce acolo, este atât de instabil, adevărat că exersa aşa căderea, pe ceva moale. Duminica continua practicarea acestui "sport". Luni plimba deja şi în curte pe iarbă, 4-5 metri, după masa şi pe terenul de joc mergea singura câţiva metri, până ce avea un ţel şi nu observa că nu se prinde de nimica. Deci ar putea ea să meargă numai nare voie să observe că nu este prinsă de mânuţă.
Aşa mă bucur că începe să umbel singură.
Sărăcuţa tare este chimuită acum cu dinţişri, nici nu trei, că deja patru dinţişori în apar de odată.
La noi în hol, ha baza scărilor este o oglindă mare, aprope până la podea. Lilla când stă pe prima scară şi aşteaptă să-i dau pantofi şi paltonul dă pupic fetiţei din oglindă :o), aşa mă distrează aceste faze, face asta deja de vreo două săptămâni.
Sper că nu vaţi plictisit mult, după atâtea posturi despre fetiţa mea.