Lilla születése és a problémák

Az előző bejegyzéshez kapcsolódóan, mivel kérdeztétek, megírom a lányom történetét.
Lilla 36/37 hétre született, és születése előtt derült ki, hogy mind a két tüdeje folyadékkal van tele, sőt kevés a szív kötül is volt, a szívburokban. Koloszváron szültem, és 6 napig az intenzíven volt, egy napig lélegeztető gépen. 3-as Apgarral indult, ami pár perc mulva 7-es lett, de az is kevés, mint tudjuk, de hát nem csoda, hogy lélegezzen, ha tele a kis tüdeje. Hihetetlenül hamar felépült, hétfőn éjjel született, másnap lélegeztető gépen volt, szerdán már sima inkubátorban és kaphatott lefejt anyatejet, vasárnap már semmilyen gyógyszert nem kapot és hétfőn már összeköltöztünk és csütörtökön haza jöttünk. Amikor haza jöttünk már csak kevés folyadék volt a tüdőkön és semmi a szívburokban, és már elkezdet hizni. Amúgy 50 cm és 2900 g volt, szóval igazán nem volt picuri, koroszülött létére. Az egyik nővérke az újszülött osztályról aki bent volt a szülésnél, mondta később, hogy ahogy akkor kinézett nem si hitte, hogy ilyen hamar felépül.
Képzeljétek micsoda doki vezeti Koloszváron a klinikát. Nagy prof meg mittudom én mi a csoda, van egy halom titulusa, de rém pénzéhes. Mivel nem tömtük előre a zsebét, még igazán ember számba sem vett, semmi ultrahang vagy ilyesmi sima nőgyógyászati vizsgálattal nézett meg, és még jó, hogy nekem nem mondta, de a férjemnek azt mondta semmi esélye a kicsinek. Nálunk ritka helyen lehet bent az apuka a szülésnél. Ez volt kb. délben (11 tájt kerültem fel a szülőszobára) és én éjjel 10,45-kor szültem. Képzeljétek szegény, ott sétált le s föl, arra gondolva, hogy halva szüöletik a lánya. Rendesen szültem, a prof szerint nem kell a császár. Még jó, hogy a dokinő az újszülött osztályról nagyon rendes volt, meg a szülésznővérek is, már készen álltak és amikor megszületett egyből elkezdték kézzel és balonnal lélegeztetni és egyből vitték is a spéci inkibátorba lélegeztető gépre. Ott volt a balomon, kb karnyujtásnyira egy asztalon de persze csak épphogy láttam amint ellátják, meg sem mérték rohantak vele karban (nem mint atöbbieket gurulós kiságyban) a koraszülött osztályra. Az apukája is csak egy pillantra látta. Másnap láttuk először az inkubátorban az oxigén sátor alatt, csütörtökön adták először karba, mert akkor már csak kiságyban volt a koraszülött osztályon.
Végig a terhességem gondmentes volt, valkószínüleg egy felszálló fertőzés okozta a bajt.
erős, stram kis csaj, hamar elkezdte vissza szedni a lefogyott dekákat, és ma már 84 cm és 11,90 kg. Elég sokkáig szopizott, amig volt mit, teljesen 8 hónaposan hagyta abba, nem is volt meg sem fázva 7 hónapos koráig, akkor sem nagyon, sőt nagyon beteg nem is volt amióta megszületett.
Hat hósan szóltak, hogy már kellene forogjon, nézessük meg. Az egyik doki azt mondta kicsit el van maradva de nem vészes, aztán egy másik mondta, hogy azért rá kellene segíteni, hogy ne halmozódjon az elmaradás, így kezdtük el a terépiát egy fantisztikus terapeutával. A kezdetekkor hetente mentünk és naponta háromszor csináltuk itthol is a gyakorlatokat, volt, hogy három félét. Ma már havonta megyünk és naponta egyszer egy gyakorlatot kell csinálni. ami úgyan nem fáj, de nagyon utálja szegény, de csinálni kell mert már az első alkalom után látszott a hatása. Nagyjából ez a Lilla kis története, jó hosszasan elmesélve.